Az élet egy röhej, csak arra vár hogy kinevesd.

2013. március 8., péntek

„Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam. Én néztem egyedül a csillagokat, akárcsak régen a te arcodat. Olyan régen volt már, tovatűnő emlék, boldog, visszatérő facér kép. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva suttogom: Gyere vissza!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése