Az élet egy röhej, csak arra vár hogy kinevesd.
2012. november 24., szombat
2012. november 15., csütörtök
Naponta megvívom a csatáimat magam ellen. Érveket sorakoztatok fel, ellened. Melletted. A világ egyszerre tiszta lett. A másokkal kapcsolatos konfliktusaim feleslegesek és nevetségesek. Nem tudom, hogy rajonghattam azokért akikért tettem. Miért is aláztam meg annyiszor magam előttük. De már minden csak pillekönnyű. És ott vagy valahol a távolban, ahol idegenek vesznek körül. Ahol soha nem szeretnek úgy, mint én szerettelek. De legalább már egy lépést tettél magad felé. A fény felé, ami a lelkedben ragyog. És egyszer talán majd összefonódik újra az út alattunk.
!!!
- sziia , beszélnünk kell. ! :|
- ne. ne beszélj velem.. csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit.?.. érzéseket.. az én kibaszott érzéseimet irántad , szóval hagyd abba és ne beszélj velem , mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra beléd habarodom..
- ne. ne beszélj velem.. csak visszahozod a sok baromságot és emléket, és még tudod mit.?.. érzéseket.. az én kibaszott érzéseimet irántad , szóval hagyd abba és ne beszélj velem , mielőtt még a lehető legmeggondolatlanabbul újra beléd habarodom..
2012. november 14., szerda
hm...
Mért nem tudom elfogadni, hogy örökre vége, miért várom most is, hogy visszajöjjön végre? Mért álmodom mindig, hogy velem van újra? Miért kell naponta gondolnom a múltra? Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem, Miért van, hogy feledni nem tudom ma sem? Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos, hisz ez köztünk szinte már mindennapos. Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet? Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)