Az élet egy röhej, csak arra vár hogy kinevesd.

2011. március 27., vasárnap


..és amikor azt hiszed hogy ez a szerelem reménytelen, egyszer csak odajön és beszélgetni kezdtek.Van pár kedves szava hozzád, és te tudod hogy valóra vált az álmod.Másnap is akarsz vele beszélni, de nem mered megszólítani mert félsz hogy elutasít, hiszen annak is meg van az esélye.De ha csak ülsz és vársz , akkor sosem tudod valóra váltani álmaidat.

2011. március 26., szombat


Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek:hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz,legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom,hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom...


Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.

2011. március 24., csütörtök


Igen, az elején rossz. Úgy érzed kitéptek belőled egy darabot, hogy már nem leszel képes normális életet élni. Nem vagy teljes egész, és sose gyógyulsz meg. Megsebeztek, de nem csak úgy egyszerűen, játszottak is veled. Azt hiszed a fájdalom sosem múlik el. De aztán vannak néha olyan napok, mikor nem rá gondolsz, még ha csak pár perc vagy óra, de kicsit ilyenkor megkönnyebbülsz. Talán sikerül elfelejtened, de a sok emlék mindig megmarad, és a rossz napokon, mint valami vírus, úgy törnek elő és akkor újra érzed a fájdalmat. Azt, hogy visszautasítottak, nem kellettél eléggé...pedig te bármit megtettél volna érte...

2011. március 22., kedd


Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám

De addig annyit kérek mindig
emlékezz rám...


http://www.youtube.com/watch?v=7W-7xt324IQ

2011. március 21., hétfő


Rajzolj nekem egy házat és hagyd, hogy éljek benne. Kívülről úgy nézzen ki, ahogyan én, mintha minden rendbe` lenne. Rajzolj nekem egy házat, és hagyj benne haldokolni, csak ezt a pár vonalat a világodból hagyd nekem birtokolni.

2011. március 11., péntek

:/

Felkavar, ha reggel találkozunk, felkavar, ha egymásnak írogatunk. De felkavar az is, ha csak eszembe jut, felkavar az is, amit nem tudsz. Meg nem mondanám, hisz téged is felkavarna, olyan vagyok, mint egy gyerek, aki nem tudja, hogy mit akar. Felkavar az is, ha megpillantom képed, felkavar, az, ha meghallom neved. Felkavar, ha többé nem lehetek veled, felkavar, ha téged mással látlak. Felkavar, ha hiába várlak, felkavar, hogy egész nap kerestelek. Felkavar, hogy hiába szeretlek.

2011. március 5., szombat

Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.