Az élet egy röhej, csak arra vár hogy kinevesd.

2013. augusztus 19., hétfő

legszebb dal!!!



Magyar szövege: 

Ilyenkor azt kívánom, bárcsak sosem léteztem volna,
Senki sem akarja meghallani,
Ahogy segítségért kiáltok.
Ilyenkor azt kívánom, bárcsak el tudnám engedni,
És kinyitnék egy ablakot,
Felszabadítva önmagam.
De aztán ott vagy te,
Fölöttem állsz,
Próbálsz hülyét csinálni belőlem,
Próbálod a legjobbat kihozni belőlem,
Ó, aztán ott vagy te,
Próbálsz kizárni,
Próbálsz belémrúgni, mikor lenn vagyok,
De most ez sem fog megállítani, nem!
Milyen érzés tudni, hogy engem egyáltalán nem érdekel?
Szavaid egyáltalán nem jelentenek nekem semmit.
Én a felemelkedést választom,
Te a bukást.
Milyen érzés tudni, hogy képes vagyok rá?
Többre, mint amit te valaha is tudnál?
Ne mondd nekem, hogy nem vagyok elég jó!
Ne küldj a padlóra,
Úgyis felemelkedek,
És neked már véged.
Tüzet adtál nekem,
Minden alkalommal, mikor eljöttél.
Lábaim stabilan a földön,
És nem fogsz tudni leverni!
Többé nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Most már összetörhetetlen vagyok!
Nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Most már összetörhetetlen vagyok!
Ilyenkor
Felszedem a darabkákat,
Okot teremtek, hogy ne beszéljek lelkemről,
Ilyenkor
Inkább nem beszélek senkivel,
Csak el akarok menni, és saját magam talpra állni.
De aztán ott vagy te,
Fölöttem állsz,
Próbálsz hülyét csinálni belőlem,
Próbálod a legjobbat kihozni belőlem,
Ó, aztán ott vagy te,
Próbálsz kizárni,
Próbálsz belémrúgni, mikor lenn vagyok,
De most ez sem fog megállítani, nem!
Milyen érzés tudni, hogy engem egyáltalán nem érdekel?
Szavaid egyáltalán nem jelentenek nekem semmit.
Én a felemelkedést választom, te a bukást.
Milyen érzés tudni, hogy képes vagyok rá?
Többre, mint amit te valaha is tudnál?
Ne mondd nekem, hogy nem vagyok elég jó!
Ne küldj a padlóra,
Úgyis felemelkedek,
És neked már véged.
Tüzet adtál nekem,
Minden alkalommal, mikor eljöttél.
Lábaim stabilan a földön,
És nem fogsz tudni leverni!
Többé nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Most már összetörhetetlen vagyok!
Nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Most már összetörhetetlen vagyok!
Igen, emlékszem, hogy gyerekkoromban csúfoltak,
Mert a hely, ahol éltünk,
Nem volt egyszerű,
Higyj nekem!
De ez még nem tünteti fel jobb színben a dolgokat, amiket tettünk,
Nem tudom elfogadni azt, mit régebben sem tudtam.
Olyan sok könnyet hullattam, hogy depressziós lettem,
De ha megváltoztam, akkor sem kaptam jobbat,
Minden ugyanolyan maradt, éreztem az elutasítást,
Mint mikor valakit levernek egy jól irányzott ütéssel,
Vajon ez mindig újra és újra megtörténik, mint a jojó?
Bűrcsak megállíthatnám az időt, mint egy fényképen,
De mi erősen állunk, talpon maradunk.
Ne mondd nekem, hogy nem vagyok elég jó!
Ne küldj a padlóra,
Úgyis felemelkedek,
És neked már véged.
Tüzet adtál nekem,
Minden alkalommal, mikor eljöttél.
Lábaim stabilan a földön,
És nem fogsz tudni leverni!
Többé nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Most már összetörhetetlen vagyok!
Nem, nem, nem, nem, nem, nem,
Most már összetörhetetlen vagyok!

2013. augusztus 2., péntek

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest a tanárnő.
„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad. :)))))))))