
Már nem gyötrődsz a múlton, úgy érzed elfeledted őt, de meglátod egy másik lánnyal, s összedől elképzelt jövőd. Nem számít utána kivel voltál, s mit tettél nélküle, mert ha újra látod fáj, s rájössz milyen boldog volt a múlt vele. S most a keserű jelenben élsz, mely nem boldogtalan, csak hiányos, ráébredsz hogy még mindig szükséged van rá, de ez jelentéktelen most. Hisz, mit is tehetnél ellene miközben ő már nem szeret, nem érdekled, ez szívfacsaró érzés, de mit is tehetnél hisz a múlt már porrá lett. Hányszor mondtad már hogy túltetted magad rajta, s mondanád most is, de hiába lenne a csalfa hazugság, nem kell olyan élet mely hamis. Hisz életed részévé vált attól a perctől mikor megismerted, s hiába megannyi erőlködés, hiába, hisz úgysem feleded. Nem maradt más, mint hogy beletörődj a ténybe, s belátod vele már nem lesz közös jövő ebben a létbe. Akkor jó volt, most már vége nem lesz baj ha elfeleded végre, rájössz mi a helyes s pontot teszel e sor végére.


