Az élet egy röhej, csak arra vár hogy kinevesd.

2011. március 22., kedd


Múlnak az évek a szalag lejárta után,
Halványuló lényem egy emlék marad csupán
Egy eltévedt világban egy szenvedélyes lélek,
Ki úttalan utakon ködös rengetegbe tévedt
Végső lehelettel égbe küldött kívánságom nem más
Csak emlékemet őrizd meg bár tudom úgyis megvársz
Egy kis helyet hagyj meg nekem ahol nyugalomra lelhetek,
Hogy tudjam azt nem feled el a szíved mikor elmegyek!
Oly messze száll a szó, de távol még a cél
Vajon megkapod e mindezt, ugyan nálad partot ér?
A semmibe fog veszni vagy a világ zárja magába
Lesz ki befogadja vagy a magány küldi halálba
Bizonytalan jövő, bizony nem tudom mit tartogat
De bízom benne egyszer talán hallom még a hangodat
Karjaimba borulva csókolod a szám

De addig annyit kérek mindig
emlékezz rám...


http://www.youtube.com/watch?v=7W-7xt324IQ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése